Át kell mennünk küzdelmeken, kínokon, kínlódásokon. Meg kell tisztulnia az énünknek a rárakódásoktól, a felszínes én uralmától. Helyzetek, alkalmak szükségesek ahhoz, hogy ami belül van, alvó, inaktív állapotban, az kívülre tudjon kerülni, és testet tudjon ölteni az életkörülményeimben. Erre az egzisztenciális megvalósulásra legalkalmasabb helyzetek a krízisek. A megpróbáltatások nem kárba veszett idők. Általuk lecsökkenthetem azt a távolságot, ami elválaszt attól, amit lényegesnek tartok. Megmutatják nekem, hol van elrejtve a „sokat érő gyöngy”.
