A boldogság, amelyről Jézus beszél, nem külső körülmények
függvénye, mélyen belül érinti az embert, hozzá tartozik. Nem
azért vagyunk boldogok, mert van valamink, hanem mert
vagyunk valamik. Annyira vagyunk boldogok, amennyire
részesedünk az igazságban, a jóságban, az igazságosságban, az
irgalomban… ami Isten. Annyira vagyunk boldogok, amennyire
Istenhez hasonulva, részesedésképpen igazak, jók, igazságosak,
irgalmasok vagyunk. Így válik érthetővé, miért lehetünk boldogok
akkor is, ha igazságtalanság ér minket. A boldogság nem azt
jelenti, hogy nem szenvedünk el igazságtalanságot, hanem azt,
hogy igazak vagyunk.
Nagyon lényeges szem előtt tartani, hogy az életkörülmények
nem játszanak döntő szerepet a boldogság tekintetében: csak az a
döntő, hogy az Úrban legyünk. Aki az Úrban él, az boldog, aki az
Úrban hal meg, az boldog, aki az Úrban szenved, az boldog, aki
az Úrban szegény, az boldog.
ARNALDO PIGNA olasz kármelita szerzetes, 1963-ban szentelték
pappá. Lelkiségi teológiát tanít több pápai intézményben Rómában.
Hosszú éveken keresztül a megszentelt élet intézményeinek felállított
pápai kongregáció konzulense volt. Számos könyve közül a legtöbb
az imádságról szól.
