„Nem hinném, hogy bármiféle különleges képességeim lennének. Semmit sem várok el a munkámért cserébe. Ez az Ő munkája. Én csupán egy aprócska ceruza vagyok a kezében. Ő gondolkodik. Ő ír. Ez nem a ceruza érdeme. A ceruza mindössze rendelkezésre áll, hogy használhassák.
Sokkal többet kapunk a szegényektől, mint amennyit mi adunk nekik. Rendkívül erős emberek, akik nap nap után étel nélkül élnek, de mégsem átkozódnak, vagy panaszkodnak. Nem kell szánnunk és sajnálnunk őket. Oly sok mindent tanulhatnánk tőlük.
Fel kell tennünk a kérdést: „Valóban megtapasztaltam már a szeretet örömét?” Az igazi szeretet fáj és éget, de mégis örömmel tölt el. Épp ezért kell imáinkban fohászkodnunk, hogy legyen merszünk szeretni.
Ha újrakezdhetném az egészet, mindent ugyanígy tennék. Számtalan emberi gyengeséggel és gyarlósággal találkoztam, s mind a mai napig egyre újabbakkal találkozom. De hasznot kell kovácsolnunk belőlük. Alázatos szívvel, Krisztusért kell munkálkodnunk, Krisztus alázatosságával. Átjár minket, hogy mi legyünk az Ő szeretete és irgalmassága, az összes hibánk és gyarlóságunk ellenére.”
