Hészükhaszta József: Az Isten megismeréséről – Egy áthoszi lelkiatya levelei

„Ha teológus vagy, akkor valóban imádkozol; és ha valóban imádkozol, akkor teológus vagy” – olvashatjuk a Filokália egyik művében. Ezt a mondást követte egész életében Hészükhaszta József (1898–1959), a huszadik századi ortodox keresztény spiritualitás egyik meghatározó alakja. Fiatalon azzal a szándékkal ment Áthosz hegyére, hogy Krisztus keskeny ösvényén járva remeteként az egykori nagy aszkéták, a pusztai atyák útját kövesse. Sokat tanult korának nagy remetéitől, s aszkézisének középpontjába a szív szüntelen imádságát és az engedelmességet helyezte. A lélek Istenhez vezető útjának hagyományos három fokozatát – megtisztulás, megvilágosodás és beteljesedés – végigjárva számos kegyelmi ajándékban részesült, s ezeket közvetítette tanítványainak, akik mind Áthoszon, mind másutt, többek között Amerikában is nagymértékben hozzájárultak az ortodox lelki élet újjászületéséhez. Ez a könyv, amelyet már számos nyelvre lefordítottak, József atya lelki gyermekeihez írt leveleinek gyűjteményét tartalmazza. A nyolcvanegy rövidebb levél Áthoszon kívül élő szerzeteseknek és világiaknak szól, míg a kötetet záró hosszú írás, melyet egy remetének címzett, a lelki út teljes keresztmetszetét vázolja fel. Hészükhaszta Józsefnek a levelekből feltáruló küzdelmei a legkorábbi egyiptomi remeték aszketikus hőstetteit idézik, tanítása pedig a megélt teológiát, Isten közvetlen megismerését tárja olvasói elé. Ugyanakkor lelki gyermekei iránti gondoskodása, alázata és az emberi gyengeségek megértése egyszerű, szerető, érző szívű emberként mutatják be őt.