Kis Szent Teréz utolsó beszélgetései

A kötetben gyógyíthatatlan betegségének utolsó fázisában, 1897. április 6-tól kezdve földi halálának napjáig, 1897. szeptember 30-áig nővéreivel folytatott beszélgetéseit olvashatjuk.

Előszavában Katalin Ildikó sarutlan kármelita nővér emlékeztet rá, hogy amikor Teréz szembesíti nővérét, a 36 éves Ágnes nővért közeli halálával, benne megszületik a döntés: ha beteg húga nem ellenzi, megkéri a perjelnőt, Gonzagáról nevezett Mária anyát, írassa meg vele szerzetesi élete tapasztalatait, ő pedig elhatározza, hogy az elkövetkező időszakban önmaga számára lejegyzi emlékül Teréz minden megnyilatkozását. A perjelnő megengedte azt is, hogy Teréz másik édestestvére, a segédápoló Genovéva nővér legyen Teréz betegápolója. A Szent Szívről nevezett Mária nővér pedig, az elsőszülött a négy vér szerinti testvér közül, akik ugyanabban a kolostorban éltek, szintén igyekezett Teréz mellett lenni, amikor számos feladata ezt lehetővé tette. Ágnes anya ezen együttlétek során buzgón jegyzetelte Teréz szavait és a vele történteket. Ezen fellelkesülve a többi nővér is lejegyezte azokat a szavakat, amelyek nekik szóltak.