Napról napra

Szentháromságról ​nevezett Szent Erzsébet, Élisabeth Catez 1880. július 18-án látja meg a napvilágot a Bourges melletti Avor-i laktanyában. Katonatiszt leánya, akaratos, heves természetű, ugyanakkor minden vonzza, ami magasztos, jó és szép, s ez megnyitja Jézus felé.

Tizenhárom évesen zongorajátékával első díjat nyer a konzervatóriumban. Törekvése azonban másra irányul: Jézust akarja „őrülten” szeretni, és Neki szentelni életét. Egyre erősebben érezi magában a kármelita hivatást. Huszonegy éves korában belép a dijoni Kármelbe.

Erzsébet a mindennapi dolgok közepette és a közösségi életben szeretetért szeretetet akar adni.

Gyógyíthatatlan betegségben, Addison-kórban szenved, 1906-tól hosszú, kilenc hónapos fájdalom vár rá. A nagy szenvedés közepette továbbra is örömét fejezi ki, hogy szerethet és felajánlja magát.

Huszonhat éves korában, 1906. november 9-én hal meg. Előző nap ezt suttogja: „Megyek a Fénybe, a Szeretetbe, az Életbe”. Azóta ragyogása tovább terjed, és Erzsébet az egész világon barátokat szerez.

1984. november 25-én Szent II. János Pál pápa boldoggá avatja, 2016. október 16-án pedig Ferenc pápa a szentek sorába iktatja.