Ha a középkorban érvényes monasztikus normákat vesszük figyelembe, akkor Domonkos intézkedése teljesen merész volt. A domonkosok és ferencesek több évtizeden keresztül harcoltak az ellen a vád ellen, hogy életmódjuk túlságosan veszélyes. Fölöttébb illetlennek tartották, hogy szerzetesek, különösen fiatal vándorbarátok a földeket járják ahelyett, hogy a kolostor fegyelmezett világában élnének. A domonkosok azt válaszolták, hogy Jézus nem volt sem bencés, sem karmelita, hanem egy szegény hithirdető, és ők inkább az Ő példáját követik. Ha ők, vagyis a domonkosok csavargók, az szép és jó. Szent Pál is az volt…
„Mi domonkosok szeretetünk utazni és utazásainkról mesélni. Ez a könyv, amelyet meg kívánunk osztani az olvasóval, egy elméleti utazás a múltunkba és önazonosságunkba, egy próba annak bemutatására, hogy miben áll a domonkos család élete és lelke.”
(Részlet a szerkesztő bevezetőjéből.)
