Julia Voznyeszenszkaja: Halál utáni kalandjaim

Oroszországban 2003-ban az „Év legjobb írója” címmel kitüntetett szerző regénye „keresztény fantázia”, lebilincselően izgalmas kalandregény a túlvilágról. „Halál utáni kalandjaim úgy kezdődtek, hogy leestem a negyedik emeletről és összetörtem magam.” Ezzel a mondattal indítja történetét Anna, a negyvenéves, Münchenben élő orosz emigráns értelmiségi. A halál utáni élet titkaival való „közelebbi” megismerkedését humoros, kalandos, mégis megrendítő és elgondolkoztató regény formájában tárja az olvasóközönség elé. Míg a klinika orvosai azon fáradoznak, hogy súlyosan sebesült, kómában fekvő nőt visszahozzák az életbe, Anna lelke maga mögött hagyva a műtőt elszakad a testétől és lebilincselően izgalmas, félelmetes utazásra indul az ismeretlenbe. Túlvilági kalandjai során Anna találkozik elhunyt rokonaival, ismerőseivel, akik között találunk a kommunisták által a hitéért meggyilkolt papvértanú nagyapát, gyermekként skarlátban meghalt tiszta lelkű fiútestvért, a gyermekét a szovjet ideálnak megfelelően nevelő „tipikus” édesanyát és titokzatos varég ősszülőket egyaránt. A halál utáni gyötrelmes megmérettetés és részleges ítélet után Anna lelke hat napra befogadtatik a Mennyországba, de méltatlan földi élete miatt lelke még éretlen, és az Isteni gondviselés határozata szerint meg kell járnia a pokol útjait is. Az utazás során Anna egyre érettebb, egyre felelősségteljesebben gondolkodik, az örökkévalóság abszolút értékeinek fényében megtanulja helyesen értékelni mulandó, földi „kincseit”, őszinte, mégis önző érdekeit. Anna és furcsa, de oly ismerős útitársa céltalan, pokolbéli bolyongásuk és lelki felemelkedésük során nem csak a pokolból kivezető utat találják meg, hanem fény derül földi életük rejtélyeire is.