Nemeshegyi Péter SJ: ,,Tárt karokkal várnak ránk…”

,, Nem vagyok nagyon az emlékeimben élő ember. Ez a jezsuita nevelésből is következik, amely azt hangsúlyozza, hogy -tedd azt, amit most tenned kell, ma, most, ami ebben a pillanatban az Isten akarta veled szembe, amit szeretne, hogy tegyél-, és ne más lehetőségekkel foglalkozzál, amik talán szépek voltak, de már elmúltak. De azért persze az emlékezet nagy adománya az Úristennek. Az, hogy most gondolkodnom kellett a múltról, jólesett. Nietzsche az írja:- Ember, felejts el mindent: Felejtsd el a törvényeket, parancsokat, amiket beléd verte-… Szolovjov így reagál Nietzschére: -Ember ne felejts, hanem emlékezz!- Akkor eszembe jut, honnan is van az egész léted, a történelem, az évszázadok szenvedése, a generációk sora, amelyek mind az Isten színe előtt éltek és haltak. Ezek gyümölcse az, hogy én most, ebben a pillanatban itt vagyok.

Azt hiszem a múltat csak úgy lehet elviselni, ha tudja az ember, hogy -nem vagyok tökéletes, dehogy csináltam mindent jól-, de ami nem sikerült jól, azt nagy-nagy odaadással a Jóistenre tudjuk bízni.”