Ignace De La Potterie SJ: A Fiú imája

Az evangéliumok szerint Jézus gyakran és a legkülönfélébb körülmények között imádkozott. Az erről tudósító szövegek olvasása és vizsgálata révén őt magát is jobban megismerhetjük, miközben – legalább valamelyest – belső életének mélyebb rétegeibe, személyiségének misztériumába is módunk van bepillantani. Imájának egészen sajátos jellege és hangja volt. Megnyilvánult benne isteni és emberi lényének teljes misztériuma. Nekünk, embereknek épp ezért lesz többé-kevésbé mindig felfoghatatlan Jézus imája. Talán ez magyarázza azt a figyelemre méltó jelenséget is, hogy e roppant fontos témáról mindeddig viszonylag kevés értekezés született

A flamand származású Ignace de la Potterie jezsuita 1914-ben született Waregemben. Noviciátusát a drongeni lelkigyakorlatos házban kezdte meg 1932-ben, majd a Leuveni Katolikus Egyetemen tanult filozófiát és teológiát. 1945-ben szentelték pappá. 1947 és 1949 között a római Pápai Biblikus Intézetben tanult, majd visszatért Belgiumba, és 1950-től 1960-ig Leuvenben tanított újszövetségi szentírás-magyarázatot. Később ismét Rómába ment, hogy doktori címet szerezzen. Értekezésének témája az igazság keresése volt, amely szívügyeként egész életét végigkísérte. 1973 és 1984 között a Pápai Biblikus Bizottságnál, 1993-ig pedig a Hittani Kongregációnál töltött be fontos szerepet. Egyetemi működésének befejeztével hazatért szülőhazájába, és 2003-ban hunyt el Heverlee-ben.